HTML

A kifordult világ

Mindenki megőrült Budapesten, mégsem járkál sztaniolból gyártott süvegben

"Jól kiszúrt a Google a magyarokkal"

JoeHorseDick 2009.10.28. 01:18

Ó nem, drága barátaim.

A magyarokkal nem szúrt ki a Google -  azokkal a mocskos ingyenélőkkel szúrt ki, akik 5 millió forintot felvettek arra a munkára, amiért profi 3D-s szakemberek maximum 30-50.000 Ft-ot mondanának/épület (point-cloud + texture).

 

 

 

Címkék: google budapest google earth 3d

3 komment

A Massive-ről és a klasszikus bristoli trip-hop-scene-ről

JoeHorseDick 2009.06.17. 01:40

Elég régi emlékekben kell turkálni, amikor is felsejlik, hogy az ország egyik elit református gimnáziumában otthonról hozott koax-kábellel kellett "lopni" a falból az MTV adást, hogy az éppen aktuális szünetekben meglegyen a napi betevő Massive Attack: Unfinished Sympathy adagunk, amiben ugye a randa niggernő vágatlanul mászkál egy leszakadt, tipikus amcsi gettóban, s a lábatlan faszi is becsatlakozik mögé gördeszkán (plusz 3D lódenkabátban, de az mellékszál.)

 

(a szóban forgó jelenet 1:21-tól)

Persze még aznap este N.P. szállította a megfelelő másolt CD-t a Pompei nevű szórakozóhelyre, amely a helyi református ifjúság kibaszott rejtett találka/randi/ és/vagy szórakozóhelye volt (s a rettenthetetlen spicli Z.Kálmán esténként egy lámpa alatt újságolvasást tettetve kémkedett).

Idővel megérkezett LÁNDNBŐL az eredeti Blue Lines is, mindenki közös masztur örömére. CD-t ennyi példányban még nem másoltak '94 elején, mint akkor - ott. Ittuk, mint az újdonságot, mint a NAGY VALAMIT - persze a Depeche-es idiótáknak meg a HBB-seknek magyarázhattuk, nem értették a csíziót.

"I wa- I was looking back to see if you were looking back at me to see me looking back at you."

Ez a sor mindenkinek a 15 éves agyába beégett a korszellemnek megfelelően, s így is maradtunk még sok évig. Jött aztán a Protection a buzulós lassú dugós számaival, majd a teljesen elborult Mezzanine (Mezza) jó pár év csúszással - na az igazán odabaszott mindenkit. 

Mivel kies vidékünkön Massive koncert csak százévente egyszer van, így a 1998-as Pecsás, 2001-es Szigetes és a 2007-es Pecsás koncertet arany betűkkel írták be a keményvonalas rajongók a naptárukba.

(Jó, utóbbi kettőn a 100th window is erősen felülprezentált volt, de jelen sorok írója azt már nem tartja Massive-nek, csak 3D fasszopás-önámításnak).

De a lényeg nem ez.

 

Közel 15 évnek kellett eltelnie ahhoz a sorsfordító pillanathoz, amikor egy digg.com-os cikkben rátaláltunk a következő webhelyre: WhoSampled.com - könnyű kitalálni miről szólhat. S eljött az igazság pillanata: www.whosampled.com/artist/Massive%20Attack/

AZ idolok szembeköpésének ideje tökéletesen körvonalazódik. Egy-az-egyben kiemelet loopok, a leggázabb: 0-13 mp sample-ök után komoly ember feláll a fotöjből, s fogja s kettétöri azt a bizonyos kék, kerek fémdarabot.

PS: K.Z. Magyarországgal sikerült 1.5 órát Bristolban keringeni kocsival pár éve az óceánpartra menet... a 76-os utat keresve. Hát, én se lettem volna jellemesebb arc azon a környéken. Basszák meg.

 

 

 

Címkék: massive attack trip hop bristol

3 komment

Black Heaven Sabbath & Hell: The Devil You Know - 2009

JoeHorseDick 2009.04.21. 14:29

 

Őszintén mondom, gyűlölöm a meglepetéseket. Kora gyerekkoromban is jobban esett, amikor úgy álltam a karácsonyfa alá, hogy tudtam mi lesz a csomagolás alatt a dobozban, a szirénázóslegó vagy a mimicsoda sorozat éppen aktuális gyerekkönyve.

De azért ez nagyon lineáris.

Ugye a Black Sabbath mint olyan, a négy birminghami proligyerek megkerülhetetlen a rock & roll témában, külön-külön és együtt is lényegesnek mondható dolgokat raktak le az asztalra - szomorúan jegyzem meg, hogy eddig.

Akik az elmúlt 20 év Sabbathos történéseit ismerik, azok többnyire már a Tony Martin és egyéb hulladék kontribútorok munkássága előtt búcsúztak a BS scénától. A Forbidden feltette a törölközőt az életműre, s fehér frottír szemfödőként borította be a néhai nagy Iommi-sound system** maradványait.

Szóval a mindenkori legokosabb, Ozzy megcsinálta a maga pop-cica-szoft-metál karrierjét már a 80-as években, a második dobbantó Ward is eltinglitanglizott a When the Bough Breaks-szel, Geezer meg nyomta a power metálját három albumon is.

Gondolom Iomminak már ciki volt a poros 911-es amiben a The Eternal Idol booklet közepén ücsörög, ezért összetrombilált eredeti tagokkal próbálták a jól ismert utolsó 7 bőrt letakarítani a szegény, egyszervolt vörösbőrű, villásfarkú ördögről.

Ozzyval sokra nem jutottak, két stúdió tracket sikerült összerakni, az Psycho Mant meg a Selling My Soult (muhaha, enyhén önirónikus), illetve volt még egy szám, amit csak élőben nyomtak, az annyira nyomasztóan unalmas volt, hogy csak az emlékek felidézése elvette a kedvemet a megkeresésétől (közben a segédem előtúrta:Scary Dreams... tényleg szkeri!)

Könnyen belátható volt, hogy Ozzy nem lett se be- se kiszámíthatóbb az elmúlt 30 évben, csak... számítóbb - kedves neje nyomására; így a közös új albumot jegelték, és valahogy kiegyeztek, hogy az Iommi sound system sem használja már saját projektjeire a Black Sabbath nevet. A 2000-es saját projektje volt ennek az előfutára: innentől már IOMMI album néven tolja az ipart az öreg, illetve az IOMMI 2 lett a Fused a Hughes-szal (na nem a Huggies, a pelenka, drága műveletlen véreim, hanem a Glenn; bár a tartalomban nem nagyon különbözik a két név viselője).

Nos, mikor már az összes Ozzfest szereplés befulladt Ámérikában, s már az Ozzy szólós új albumot (Black Rain) sem lehetett már tovább nyomni bele az arcokba, jött a nagy felismerés, hogy "baszkikám, megint eltelt 10 év ész és album nélkül".

Ward már az elején lelécelt, helyére jött vissza a bizonyos Vincent Appice aki már a Mob Rules c. albumot is tönkretette (a '98-as budapesti koncertről nem is beszélve).

Appice mindig is rossz jelnek számított, mert állandó kompanionja a gonosz törpe, Dio. Nem kell agysebésznek lenni, hogy az Ozzy-mentes világban a másik állócsillag sem akar pénz nélkül maradni.

Tavaly előtt, aki nem sajnálta a 8900 Ft-ot, az rajonghatott a Heaven & Hell néven nyomuló fél ex-Rainbow - fél ex-Black Sabbathra, én a harmadik sorig jutottam, persze a régi dalokat nehéz elrontani; viszont dedikálásról a végén szó nem volt, a sok vadász mind hoppon maradt: nem került Iommi signature a George Michael szignó hátoldalára az emlékkönyvben.

S persze aztán már ki is pattant egy új track, ami marhára vegyesen szól, a borzalmas szöveghez a hasonlóan nem odaillő zene: ez volt a Devil cried. No a helyében pontosan én is ezt tettem volna, ekkora baromságot dalszövegben még nem olvastam.

* * *

A kissé hosszúra nyúlt bevezető után térjünk rá a címadó albumunkra: sajnos az Ördögöt nem lehetett abból sem kihagyni, szerintem a legundorítóbb BS borítótsikerült összehozni (ok, talán holtversenyben a Born Againnel).

Mivel csak a jövő héten jelenik meg az album, így nem ildomos sokat csámcsogni rajta, egy transzcendentális élményem volt ezzel kapcsolatban: álmomban egy slampos csöves írott cédén a kezembe nyomta, s miközben penészes hamburgert falatoztunk egy sikátorban, egy vizes kartondobozon ülve meghallgattuk a szemerkélő esőben.

Egy szóval: szar volt. Szar ez Rainbownak, szar ez Black Sabbathnak, szar lenne ez Dio szólónak és Iommi soundsystem 3. szóló albumként sem állná meg a helyét. Ugyanaz a trademark kicsavart riffmenet minden számban, idióta szövegek és furcsa kiabálás. 

Én nagyon fogom sajnálni, s elképedt leszek ha igaziból is meghallgathatom végre itthon a pamlagon elmélázva. Persze a lemezboltban vett Artisjusos Cd-ről beszélek.

Valószínűleg egy felháborodott blogbejegyzést fogok publikálni róla.

De ki a fasz tudja, ez még a jövő zenéje. No' estét, parasztok.

 















(Sound system, haha - sok köcsög neosarlatán az összelopkodott alapjait hívja sound systemnek, beszarás (lásd Bristol ~, Massive Attack-Wild Bunch etc., de erről egy következő neuralgikus posztban).

 

 

 

Címkék: black sabbath dio heaven and hell the devil you know iommi

2 komment

A válság trükkös és nagyszerű megoldása (c) JHD 2009

JoeHorseDick 2009.03.23. 20:24

Na, Drágáim, mondanám a megfejtést a jelen problémáinkra:

1) "A mi korszakunkat, a burzsoázia korszakát azonban az jellemzi, hogy egyszerűsítette az osztályellentéteket. Az egész társadalom mindinkább két nagy ellenséges táborra szakad, két nagy, egymással homlokegyenest szembenálló osztályra: burzsoáziára és proletariátusra. [...] A burzsoázia megfosztotta dicsfényüktől az összes eleddig tisztelt és jámbor félelemmel szemlélt tevékenységeket. Fizetett bérmunkásává változtatta az orvost, a jogászt, a papot, a költőt, a tudomány emberét. A burzsoázia leszaggatta a családi viszonyról meghatóan szentimentális fátylát és e viszonyt puszta pénzviszonyra redukálta."


2) "Minden tulajdonviszony állandó történelmi változásnak, állandó történelmi átalakulásnak volt alávetve. [...] De a modern polgári magántulajdon, az utolsó és legtökéletesebb kifejezése a termékek olyan előállításának és elsajátításának, amely osztályellentéteken alapul, azon, hogy az egyik ember a másikat kizsákmányolja. [...] Az a műveltség, melynek vesztét siratja, az óriási többség számára a géppé idomítást jelenti."
 
Nnnnnna. A hozzáértők már sejthetik, honnan idéztem.*
 
Igen, újra osztályellentét van: a dolgozók és a tőkések ellentéte, azoké a tőkéseké, akik a prolik hátán közül másztak fel a Párt kebelében, s parazitaként az Eszmét szétrágva bújtak elő véres vázából (a szín azért stimmeljen) - mint az addigi főellenség, a rettegett, szivarozó, cilinderes tőkés.
 
Egy gyors proletárforradalom 2009-ben... igazán szép visszavágás lenne az elmúlt 50 év borzalmaiért.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Szólj hozzá!

A mocsok hajnala: 1919 március 21.

JoeHorseDick 2009.03.21. 02:34

Három kérdésem van.

1) Kik azok a ma is élő elmebetegek, akik 90 év után is rajongással tudnak tekinteni a magyar arisztokráciát és úri világot ért 133 napos borzalomra, és az ezalatt lezajlott gyilkossághadjáratra, szabadrablásra, esztelen öldöklésre?

2) Kik azok a ma is élő elmebetegek, akik 90 év után is fenntartják a könyvtáros szardarab és az aranyműves szardarab élő kultuszát úgy, hogy ezekről az ideológiai- és hitsorsos-társakról a mai napig intézmény és közterület van elnevezve?

(De miért is csodálkoznánk ezen abban az országban, ahol a Terror Háza mellett a mai napig, az eredeti épületcsoportban (az elődökkel tökéletes összhangban eljáró) Nemzetbiztonsági Hivatal fiókszerve székel, hogy fontos a kontinuitás - az elvtársak gondolom szíves-örömest énekelnék újra kipirosodott arccal az Internacionálét s vonnák be vörös posztóval az összes köztéri szobrot a városban.)

3) Kik azok a ma is élő elmebetegek, akik elhiszik azt, hogy a mai prolik bármiben is különböznek a 90 évvel ezelőtti proliktól?

Emberek! Ébresztő! Semmi nem változott, sőt a 40 évig lélegző, élő magyar kommunizmus új módszereket adott a kezükbe: a nincstelen prolinak (aki nem más hibájából az, ami, hoppá) a más tulajdona kell! Nem volt ez másként a századfordulón a cselédkaszárnyákban, s nincs ez másként egy centenáriummal később a kádári paneltelepeken sem; csak a (jó hang és hőszigetelő) vályogot sikerült a (kitűnő hang, s mégjobb hőszigetelő) vasbetonra cserélni a proletárok feje fölött. A mai távfűtéses lakásokban ugyanúgy izzik a gyűlölet, csak a tévé előtt; az életszínvonal - az üveggyöngyöket leszámítva - változatlan.

Egy nagy különbség van: a mai "urak" már nevében sem úri népség, hanem a régi, nyomorú vályogházak, s a lenin-fiúk, s az írógépszerelő segéd magasra bugyogó mocskának egyívású ördögi szerelemgyermekei.

Isten óvjon minket, hogy ezek még egyszer ugyanígy egymásra találjanak...

 

Címkék: tanácsköztársaság

4 komment

A takony-mix magazinról

JoeHorseDick 2009.03.20. 00:22

Színes magazin fogyasztási szokásaim elsősorban a zárt, csempézett helyiségekben (és nem helységekben, bunkók) törnek rám: vagy a klotyón, vagy a szomszédos kádasban. 

Kedvenc kocsmámban, ahova mindig szívesen jár az ember egy kis zsidózást és/vagy kormányszapulást (de leginkább és feltűnően mindkettő) hallgatni - na meg olcsó is a sör - akadt a kezembe egy részeg kicsúszó könyöke alatt a bárpulton egy színes, szagos, vastag papírhulladék: a takonymix magazin. Mivel már a borítóról Burdai Breatrix kormányszóvivő vicsorgott rám malacszemeivel és szájzáras rágófelületével, halk kacarázással rejtettem zsákomba egy példányt, későbbi onanizálás szellemi felfrissülés céljából.

Illúzióim nem voltak se a lánnyal, se az újsággal kapcsolatban, de nézzük a tartalmat: Breatrix blaloldali családból származik, így neki a blaloldali értékrend áll a kis blaloldali lelkéhez közelebb - gondolom a kommunista szombaton mindig ő énekelte elő az internacionálét az ávós nagypapának; na nem szégyen az ilyen. A következő oldalon egy újabb dicső vezérrel, Kocsisistván (alulgépesített) BKV-igazgatóval találkozunk, aki ugye az MVM kádertemetőből érkezett, s elsősorban az offshore-cég fétiséről ismert szereplő a napokban. Egyet lapozva máris Szanyitiborral szemezhetünk, akinek a nevét csak 6pt-os képaláírásként találjuk az egész cikkben; személy szerint elég sokáig kerestem, hogy ki lehet ez a fura egérpofa, aki a közélet & háttér - képviselő nevű cikksorozat fényét emeli.

Nyálas ujjal rárántás lapozás után már Brüsszelben találjuk magunkat, bizonyos Fazakasszabolcs és Bodoblyialexandra társaságában, akik annyira marginális kommunisták, hogy viszonylagos politikai tájékozottságom ellenére soha nem hallottam a nevüket; jöjjenek csak egyszer haza egy jobb világban, majd kiderül, itthon mennyire tudnak helytállni. Bár Alexandra mehetne egy kis málenkij robotra is tőlem, hisz a Szocialista Internacionálé FÁK, Kaukázusi-régió elnöke - de én örülnék annak is, ha a csecsenek pár évre túszként tartanák fogva, ha már arra jár.

Még csak a 24. oldalon járunk, de máris Kapolyilászlóba botlunk, akit én XY-nal (göthös törpe rótvörös filmszínész a kommunizmusban, sajnos csak a hányingerre emlékszem vele kapcsolatban, a nevére nem) azonosítok többnyire. Édes mosollyal gondolunk vissza az MVM-re, az offshore-okra és Kapolyira, gondolom a csatolt brüsszeli-banda is a közös hasznon dolgozik.

Népünk hős vezérei következzenek áldozataik: 5,5 oldalas riport a hajléktalanokról, az utolsó oldal sarkában egy kedves hirdetés egy kopasz kisgyerekkel - a jóhírű, rák a gyerekekért alapítvány jóvoltából. Nem ússzuk meg, a következő lapokon is hajléktalanok kecóznak egy aluljáróban, és szar (gondolom hajléktalan) verset is olvashatunk.

Nyugalom, még van közel 100 oldal hátra ;) S mi máris a Péterfy toxikológiáján találjuk magunkat, hajléktalanok, heroinisták és rézmérgezettek között; na persze a tinialkoholisták sem maradhatnak ki (de a nővérek egész szépek, bár ettől én még nem szeretnék gyomormosás után ott ébredni). Itt már gyanús kicsit a tartalom, mivel a megcímzett Zacher főorvos úr, aki telefonálás közben mákos bájglit eszik, a google szerint korábban fidesz-, és fővárosi közgyűlési tag volt; vagy van egy hasonlóan dr. fenegyerek névrokona.

Ha ezek után még nem ment el a kedvünk az élettől, máris egy holokauszt gulág túlélő élő memoárját olvashatjuk, egy nagy inzerttel a korábbi naplójából. Ilyenkor felmerül az emberben, hogy két szerkesztősége van ennek a lapnak, vagy csak találomra válogatják a cikkeket?

Borongásra nincs idő, a 40. oldalon egy egyszerű tekintetű tollászlány keze rövid irománya található a piros plüssszívek támadásáról; vélhetően nem az írástudásáért fizetik, mivel a szöveg-kép arány az oldalon: 1:3.

A következő lapokon Operabálozhatunk (ne hagyjuk otthon szocialista haléktalan szenvedélybeteg barátainkat sem), mehetünk geocache-elni (persze, hogy a korábbi bandával).... 

...majd máris Regösistván ölében találhatjuk magunkat egy thaiföldi kurvabár félhomályos bárpultjánál, ahol néha kuki van a bugyiban. Ez után már garantáltan csak lapozni akarunk, kínaiak magyarországon, blabla, valami csaj a tvből (10 éve nem nézem), blabla, egy bécsi drága étterem két oldalon, a Fiume úti sírkert Babitssal, Ignotussal, Ady-val Kosztolányival; majd jó 20 oldal kultulális-hulladék (mozi, zene, színház, színész, zenész-riportok) egy gyors egészoldalas a Fővárosi Vízművektől - majd marcipán, hinta - semmitmondó cikkek - s egy újabb heartstopper: a frankfurti Fluxor szálloda egész oldalas  hirdetése Gábriel (arkangyal) Goldman úr jóvoltából. A kövér kisvárosi mszp-szavazó hölgy fotói magukért beszélnek.

Ha már nem tudjuk követni hol és milyen kulturkörben járunk, gyorsan olvashatunk egy riportot a VIII. kerület bérházainak ideális életteréről, a szauna csodájáról, s máris az egyházi iskolák sikerének titkát boncolgathatjuk. Persze már a kiadvány gerincénél kiveri a szemünket egy kipás kissrác, de ezt a túloldali krisna-völgyi gyerekek bohón egyensúlyozzák.

Hogy azért tudjuk a helyünket a világban, a 96. oldalon már Ságvári Endrébe botlunk. Én úgy gondolom az emberiség, és a magyar társadalom is hálás lehet Kristóf Lászlónak és az akkori csendőrség nyomozóinak, hogy ezt a rossz kommunistát megszabadították az ettől az árnyvilágtól; bár sajnos Sztálin-apánkat és a többieket csak jóval később sikerült utána küldeni. Valahogy a "tudathasadásos elmebaj" kifejezés sejlik fel előttem, amikor elképzelem azt a szerkesztőségi gyűlést, amely a gulág-cikket és ezt a förmedvényt egy számba rendezte.

Igazából ezen annyira felidegesítettem magamat, hogy ugyanazzal a lendülettel belevágtam a lapot a fördővizembe, majd rövid víz kicsavarás után méltó helyére tettem: a polcra szemetesbe.

Végszóként egy pecsét szövege a címlapról: Tiszeleletpéldány - Máv Start - ingyen elvihető. Gondolom már mindenki sejti, miért.

Szólj hozzá!

Az ihatatlan borokról

JoeHorseDick 2009.03.10. 00:50

A kutyahegyen palackozott borok a közhiedelemmel ellentétben nem véres ebvizeletből készülnek, hanem reszelt szemes-Ostoros(bor)ból.

A további szíves tájékoztatásig a tisztelt forgalmazók kinyalhatják a seggemet.

Üdvözlettel:

JHD

Szólj hozzá!

A budapesti fura lányokról

JoeHorseDick 2009.02.03. 16:07

A tipikus fura lány: egyetemista, de kikéri magának, hogy "egyetemi hallgató". Barátnőivel hetente többször jár színházba és moziba is természetesen. Kizárólag ismeretlen kapca-színi írókért, rendezőkért; ezek zsíros és püffedt nászából származott, fehér zajt szimuláló elidegenedett darabjaiért és a tucatmagyar színészekért rajong. Természetesen amint lehetősége van, személyesen is igyekszik ápolni kapcsolatait ezekkel a (sokszor kötött sálba és pulóverbe burkolózó, tömeggyilkosokat megszégyenítő arcberendezéssel rendelkező) elemekkel. Élőhelye a belvárosi kocsmák, elsősorban a romkocsmák bármely tere, csak legyen mindig a kezében egy sör és egy szál cigi.

Természetesen a dohányzás elválaszthatatlan bulikellék, a tömény nikotinfüst tokától bokáig (és derék magasságban is) tökéletesen lenyalogatható akárhány réteg ruha alatt is. Na persze az is legyen magára nagyon büszke, akinek ez az úrnői kegy kijár, hiszen minimum rasztahajú, betépett és irtólaza; minimum két méteres kannak kell lenni hozzá. Túl idős se legyen az áldozat, ideális ha 2 - az úrnő szélsőséges korát (szerencse, hogy az állam 12 félévet fizet) figyelembe véve 5 évvel is lehet fiatalabb "a pasi". Azért a betöltött 18 éves korra illik figyelni. Buli nincs mértéktelen kopulálási vágy nélkül, illik a társaságban jelenlevő összes hímmel kikezdeni, de azért a körön kívülieket se hagyjuk ki. Egy este legalább 3 (majd valamikor) férfivá érő ölében illik ülni, csókolózni minimum ugyanennyivel kell - az utóbbi halmaz nem feltétlenül részhalmaza az előzőnek.

Zenei ízlése és hozzáértése nem mutat túl a barátnői barátnőitől áttételesen beszerzett alter-pop (haha) mp3-ak 12.000Ft-os eldobható kínai empénégyes játékosra való feljátszásán; két folderbe gyűjti a számokat: "bulizós zenék" és "broken love". A csecsemőnek minden új, a Nouvelle Vague "műveiről" körömszakadtáig állítja, hogy mindet az ikonjai szerezték, az együttes tagjaiért bolondulásig rajong; de a B37-re az 5k-s jegyet sajnálta kifizetni (az 2 bulizás ára = 2x3x3 új kiskan megismerési lehetősége!)

Önálló életvitelre alkalmatlan, társbérletében vagy kollégiumi szobájában jellemző a szétdobált szennyes; étkezési szokásai a mirelit pizza, a mentes víz és a gin-tonik között hullámoznak tova.

Az egyetem sikeres elvégzése után (+2 év) addig hajszolt hagymázas álmait félredobva, tetszőleges titulusú diplomájával egy multinál fog telefonos operátorként elhelyezkedni a mindenkori minimálbér kétszereséért.

Ideális párja a budapesti fura fiú (holnap)

Címkék: budapesti fura lány kifordult világ

Szólj hozzá!